Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.11.08

Versek

Tarka fátylú hölgy halkan felzokog
porcelán orcáján hűs könny csorog
ősz leánya.
 
hűvös, deres ajkán sóhaj remeg,
súlyos, ropogó percekkel pereg
elmúlása.
 
Tél tábornok most testéhez vonja
táncuk lassú, erősen markolja
apró kezét.
 
Méla dallam magához öleli
Néma csókjával lágyan eltöri
finom lelkét.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.